Sukhothai

Sukhothai

A hegyvidékes táj, az egzotikus hegyi törzsek, az elefántokkal művelt erdők, a színpompás ünnepek, az éltető hűvös évszak, az ősi városok, a pompás észak-thai és burmai stílusú templomok és a barátságos emberek mind hozzájárulnak Észak-Thaiföld vonzerejéhez.

Sukhothai Bangkoktól 427 km-re északra fekszik. Erdős hegyvidékek, a Himalája lábának alacsonyabb nyúlványai és termékeny folyóvölgyek jellemzik. Ez a vidék, mely valamikor a mesés Arany Háromszög része volt, a thaiföldi civilizáció bölcsője.
Sukhothai, a thai történelem első királysága a 13.-14. században virágzott. Az államalapító utóda, Rama Kamhaeng (Bátor Ráma) idején érte el a legnagyobb dicsőségét. Bátor Ráma harcokat folytatott a monokkal, a khmerekkel, és jelentős területeket hódított meg a mai Burma, Laosz, Kambodzsa, sőt a Maláj-félszigeten. Az akkori történelmi leírások szerint nemcsak a harctéren bizonyult nagyszerű uralkodónak. Bevezette az írásjelek használatát, nagy hangsúlyt fektetett az igazságszolgáltatásra, fellendítette a kereskedelmet, és támogatta a buddhizmus elterjedését, valamint a művészeteket.

A virágzó királyságból manapság csak a volt főváros kőből épült vallási épületei maradtak fenn különböző állapotban. Híres a tájat őrző kő-Buddháról, amely az ősi városfalakon belül, a romok felett őrködik. A két legnagyobb templom, a Wat Mahathat és a Wat Si Chum. Ez utóbbi hatalmas, ülő Buddha szobrával - amelynek a két térde között mért távolság kb. 11 méter - különös figyelmet érdemel.
Jelenleg Sukothai Történelmi Parknak nevezik a területet, mely a világörökség része. A terület körülbelül 70 négyzetkilométer és közel 200 wat (templom) maradvány, chedi (harang alakú építmény, mely Buddha ereklyéket tartalmaz) illetve Buddha szobor található.

Néhány a látnivalókból…

A Wat Mahathat, a királyság legnagyobb templom együttese, egyben a spirituális élet központja, lótusz alakú fõ chedi-jével, stukkó díszítéseivel a sukhothai építészet egyik remeke volt.

A Wat Sa Si chedi-je jellegzetes Singhalese stílusban épült, szépségét hatalmas ülő Buddha szobor egészíti ki.

A Phra Mae Ya Shrine, Siam egykori lakói által nagyra tisztelt épület volt, ugyan is itt őrizték azt a szobrot, amit a király, édesanyja {Nang Sueang} emlékére emeltetett.
A méltán "nagy" jelzővel illetett Ramkhamhaeng király halála után ez a hely még inkább jelentőséget kapott, a hagyomány napjainkban is él, hiszen minden év január 17-én imával, virág és füst áldozatok bemutatásával, éjféli tűzijátékkal a Phor Khun Ramkhamhaeng ünnepségek keretében emlékeznek az elhunyt lelkekre.